Óriási robajra ébredek az éjszaka közepén. A tetőről jön a zaj, hatalmas harc folyik odafenn. Macskák? Nem macskák, annál sokkal hangosabbak. Próbálok visszaaludni, de egyre intenzívebb a hangzavar. Samu is ideges már, morogni kezd. Pont a fejem felett birkóznak, csörög-csattog a fém tető. Erre már a szomszéd kutyái is felébrednek, mind az öt az ablakom... Bővebben →

Van egy visszatérő álmom gyermekkorom óta. A helyszín és a körülmények változnak, de a történet vége mindig ugyan az: elindulok valahová és valami, vagy valaki folyton megakadályoz abban, hogy célba érjek. Gyerekként csak a városközpont volt a cél, gyalog. Aztán jött a buszos és vonatos időszak. Manapság pedig repülővel mennék távolabbi helyekre, ha nem történne... Bővebben →

Reggel fél hat. Aki a természet közelében akar élni, az bizony korán kel. A nap már besüt a teraszra, ahol a kávémat kortyolva pörgetem az instát. Szembe jönnek a képek a téli kuckós otthonokról az északi országokból, délebbre pedig vidéki takaros kertekben készülődnek a tavaszra. Palánták, virágok, rügyező gyümölcsfák. Elkalandoznak a gondolataim és elképzelem magam... Bővebben →

De! A méhektől. A darazsaktól meg egyenesen rettegek. Egyszer gyerekkoromban jól összemartak, mert azt hittem jó móka vizet spriccelni a fémoszlopba, ahol fészkeltek. Azóta, ha meghallom a zümmögésüket - pláne ha valami lódarázs féleség- önkívületi  állapotban, behúzott nyakkal eliszkolok, amilyen gyorsan csak tudok. Próbálok dolgozni ezen a fóbián, de nem sok sikerrel jártam eddig. Szóval... Bővebben →