10 dolog, amit a szörfözés tanít nekem

22 éves lehettem, amikor megtanultam úszni. Inkább csak a mellúszás megy és a legkevésbé sem profi szinten. Snowboard és gördeszka nem volt még a talpam alatt. Egyszer wakeboardoztam a Lupa tavon. A gyakorló pályán remekül szerepeltem, aztán a kezdő pályán, a leglassabb tempónál is pofára estem már az induláskor. Mind a tízszer. Aztán lezárták a pályát egy baleset miatt.

Így vágtam neki a szörfözésnek…

Tavaly, Mexikóban az első szörfórámon egy 15 perces – a parton tartott gyorstalpaló – után egy hatalmas, puha tetejű deszkán feküdtem arccal a part felé, kis aranyos hullámokkal a hátam mögött.

– Készülj! Most evezz!

Evickéltem kicsit a karjaimmal a vízben, majd a megtört hullám és a szörfoktató lökött egyet rajtam, felugrottam  a deszkára, és nyíl egyenesen kisiklottam a partra.

– Gratulálok mostantól szörfös vagy! – mondta az oktató.

Én meg elhittem.

Aztán jött a hideg zuhany. Szó szerint.

Ez körülbelül másfél éve történt, azóta rengeteget tanultam. Nem csak a sportról, hanem magamról, a félelmeimről, a korlátaimról és még sok minden másról.

Íme a legfontosabb 10 dolog, amit a szörfözés tanít nekem, vagy erősít meg bennem:

1. Mindig van mit tanulni

Nehéz meghatározni, hogy mikor mondhatjuk valakire, hogy megtanult szörfözni. Vagy hogy szörfös. Én általában azt szoktam mondani, hogy tanulom. És tényleg így van. Amikor először láttam szörfösöket élőben Portugáliában, állatira könnyűnek tűnt amit csináltak. Azóta már tudom, hogy egy-egy elkapott hullám mögött rengeteg kitartás, idő, energia és gyakorlás áll és hogy a partról sokkal könnyebbnek tűnik a hullámvadászat, mint amilyen valójában. De hogy mennyire, azt kemény leckék árán tanultam meg: például, hogy az óceán nem a Földközi-tenger, amelyben néha nyaranta megmártóztam. Hogy szeszélyes, tele van erős áramlatokkal, hogy nincs két egyforma nap, hiszen ami ma olyan jól megy, másnap bénázásba torkollik. Hogy sokszor vissza kell menni az alapokhoz, mert maradt még tökéletesíteni való. Hogy új deszkán, új partszakaszon, új emberek és körülmények között kb. az egészet újra kell kezdenem. Ez sokszor frusztráló és elkeserítő. És hol vagyok még a deszkával való hullám alámerüléstől és a különböző trükköktől, vagy a long boardon való sétálástól… Aztán amikor azokat a srácokat látom elesni, akik a magzatvízből a tengervízbe pottyantak, és látszólag összenőttek a szörfdeszkájukkal, eszembe jut, hogy mindig van mit tanulni.

2. Nem létezik tökéletes időpont, sem körülmények

Már egyre kevésbé jellemző, de rosszabb napokon még most is előfordul, hogy kievezek aztán várom a csodát. Üldögélek a deszka tetején és várom a tökéletes hullámot. Ez túl nagy, ez túl kicsi, ez már megtörik mire ideér, ez túl hú ha há. Aztán néha megiramodok olyanokért, amik egyértelműen rosszak. “Hát persze, tudtam én, hogy várni kellett volna…”

Visszaigazolást nyer a kifogás, probléma lezárva, pont.

Az életben is sokszor csináljuk ezt, ha valami miatt félünk megtenni egy lépést. A következményektől vagy a kudarctól tartva kifogásokat keresünk és várjuk, hogy a csillagok állása megfelelő legyen. Aztán egy nap arra ébredünk, hogy már túl késő. Nincs tökéletes hullám, sem időpont, sem körülmények. De mi ennek ellenére lehetünk olyan bátrak, hogy megpróbáljuk.

Lehet, hogy nem sikerül. Na de ha mégis?

3. Alázat

Nyilván mindenki szereti ha a dolgok úgy alakulnak, ahogyan eltervezte; én sem vagyok ezzel másképp. A képzeletem szárnyal, mindent lejátszok agyban, aztán jön a valóság egy hullám formájában, lelök a deszkáról, kétszer mókából körbeforgat a víz alatt, majd továbbmegy. A szörfözés összetett sport és nincs két egyforma nap. Abban a pillanatban, ahogy kievezel az első zöld hullámért (hullám ami még nem tört meg) tucatnyi tényezőt figyelembe kell venned: vízállás, szél irány, erősség, hány hullám jön egy szettben, milyen gyakorisággal, erősséggel és gyorsasággal. Merre törik a hullám és milyen gyorsan, hány és nagyjából milyen szintű szörfös van körülötted, milyen formában vagy aznap stb. Minél magasabb szinten vagy, annál jobban tudsz ezekhez a tényezőkhöz alkalmazkodni, de befolyásolni sosem fogod tudni. A szörfözés megmutatta, hogy a természet sokkal erősebb nálam, dacolni éppen lehet vele, de nem nagyon érdemes. Hogy nem konoksággal, hanem alázattal és kitartással lehet előrejutni, ugyanis akármennyire is szeretném, nem irányíthatok és befolyásolhatok mindent.

4. Türelem

Úgy gondolom, hogy a tavalyi év – főleg Kuba – hatására sokat javult a helyzet, de azért még mindig inkább a türelmetlenek táborát erősítem. Sok féle sportot kipróbáltam korábban, végül a boxolás és a kerékpározás lettek a kedvenceim. Mindkettőnél szükség van türelemre – az utóbbinál például ha nyáron a rakparton tekernél végig. Na de azért lássuk be, egyiknél sem az a fő szempont. A legnehezebb, hogy magammal szemben kell türelmesnek lennem. Ha ezt olyasvalaki olvassa aki tenger, vagy óceánparton nőtt fel lehet, hogy azt gondolja, hogy túldramatizálom, nekem azonban minden alkalom, amikor beevezek azt jelenti, hogy szembeszállok az egyik legnagyobb félelmemmel. Még ebben a szörfparadicsomokhoz képest bébipancsolónak számító helyen is (erős áramlatoktól mentes, parthoz közeli, homokos tengerfenék), amit Samarának hívnak. Sokszor jöttem ki dühösen a vízből mert betojtam a nagy szettől és csak ültem kint mint egy rakás szerencsétlenség, vagy mert hiúságból kisebb deszkával mentem be aztán egy hullámot se kaptam el.

Aztán egyszer leültem beszélni magammal. Mindegy, hogy idén, vagy jövőre ugrok egy szintet, hogy egy vagy 15 hullámot kapok el. A lényeg, hogy csináljam rendszeresen, hiszen minden alkalommal fejlődök és tanulok. Azért szörfözök, mert élvezem, és nem azért mert bármilyen tétje van. Nem mondom, hogy néha nem bosszankodok egy-egy bénázás után, de azóta mindig mosolyogva evezek be és ki is.

5. Hogy hallgassak a megérzéseimre

Kb. két hetes tapasztalattal a hátam mögött, egy búcsú szörfözésre indultam önkéntes társaimmal Sayulita mellett, La Lanca beachre. Már abban elfáradtam mire azt az óriási deszkát végigvonszoltam a dzsungelen. A partra érve szokatlanul nagy és erős hullámok fogadtak minket. Itt a swell mondogatták. Aha… – válaszoltam. Tudtam is én, hogy mi az. Ezen a beachen kezdtem a hullámlovaglást, gyakoroltam két hétig a puha hullámokon, semmi rossz tapasztalat nem ért, tehát nem volt rossz emlékem, valami belül mégis azt súgta, hogy ez most nem oké.

– Én nem is tudom srácok, talán inkább ezt kihagyom. Olyan nagynak tűnnek ezek a hullámok.

– Ugyan már! Gyere menjünk a bal oldali részre ott kisebbek és kevesebben is vannak. Ott leszek veled. – mondta a kanadai lány.

A szörf jó móka párban, csapatban, sőt van, hogy kint a vizen köttetnek barátságok. De alapvetően egyéni sport és csak magadért vagy felelős. Ezt akkor és ott megtanultam örökre. Bent voltunk már egy ideje, és egész jól ment, amikor a lány szólt, hogy ő fáradt, a következő hullámmal amit elkap kimegy a partig és nem jön vissza. Oké, gondoltam én is hasonlóan teszek. Két elhibázott próbálkozás után kezdtem magam kényelmetlenül érezni. Elindultam a többiek felé. Épp akkor érkezett meg a szett első hulláma amit szépen el is kaptak mind. Egy pillanat alatt egyedül maradtam. Láttam a következő érkező hullámot. Gondoltam megpróbálom elkapni, mi baj lehet belőle? Nem részletezem, de az óceán kőkeményen megleckéztetett. Talán felelőtlen voltam, talán csak tapasztalatlan. Talán kicsit mindkettő. A végeredmény egy olyan trauma lett, ami visszavetett a fejlődésben hónapokig, mert berezeltem kb. minden hullámtól.

Azóta már sokat tanultam az áramlatokról, a szettekről, hogy mit kell tenni ha már megtört a hullám, ha még nem, és ha épp a fejem fölött törik, vagy ha elesek. Ha elszakad, vagy leoldódik a leash, ha eltörik a deszka, vagy ha bekerülök a mosógépbe (így hívják azt, ami velem történt :).  De legfőképpen azt tanultam meg, hogy hallgassak a megérzéseimre.

6. Hogy kérjek segítséget, ha kell

Szóval van ez a dolog velem, hogy addig dacolok, amíg csak tudok, mert mindent magam akarok megoldani. A legtöbbször sikerül így vagy úgy, de előfordul, hogy annyira nem. Amikor Samarán újra bátorságot merítettem a szörfözéshez, eszembe sem jutott segítséget kérni. Na még csak az kéne! Volt már két oktatásom, innen majd én tudom…

Egyik pillanatban még a kezeben tartottam, a másikban már a part felé vitték sebesen a hullámok a deszkám. A leash a legváratlanabb pillanatban adta meg magát és oldódott le a bokámról a szett közepén. A folytatást egy Facebook bejegyzésben írtam meg nektek még tavaly. Happy Ending lett. De csak azért, mert elfogadtam a segítséget.

Azóta már egy deszkát is összetörtem. Mármint nem én, hanem a hullám, de persze a 300 dolcsit nekem kellett kipengetni. Igazi beavatott lettem. Juhú!

DSC_0221-02

7. Hogy ne másokhoz mérjem magam

Még az első heteimben Samarán egy nagyon szimpatikus brazil lány testvérpár érkezett a szállodába, ahol önkénteskedtem. Hamar összebarátkoztunk másnap reggel pedig nagy mosollyal köszöntöttük egymást a vízben. Aztán ők szörföztek én meg nem. Egy hullámot se sikerült elkapnom és egyre bénábbnak és bénábbnak éreztem magam.

Vacsorakészítés közben aztán felhoztam a témát:

– Milyen deszkát használsz?

– Nem számít, bármi jó, ami fent marad a vizen.

– Aha… és mióta szörfözöl?

– 10 éves korom óta… 20 éve. Te?

– Egy hónapja…

8. Kitartás

Szóval ha a fentiek mind megvannak akkor már csak némi nagyon sok! kitartásra lesz szükség.

Ecuadorban, Montanitában nagy kihívás fogadott megint. Az első szörfkísérletem teljes kudarcba fulladt. Leadtam a deszkát a szörfiskolában és elindultam a szállásra. Annyira sajnáltam magam, hogy még a könnyem is majdnem kicsordult. 5 méter után sarkonfordultam, visszamentem és megkérdeztem, hogy mennyiért adja bérbe 2 hétre. Másnap már úgy szörföztem mint egy pro. Happy end.

Ja, nem. Gyakoroltam pár napig a parthoz közel, majd elindultam meghódítani a zöld hullámokat. Volt olyan, hogy háromszor mentem ki a partra egy óra alatt, amikor egy-egy nagyobb szett érkezett és közben ilyen gondolatok cikáztak a fejemben:

“Oké ez nem megy kimegyek. De igen, meg tudom csinálni. Visszamegyek. Basszus mekkora itt fog megtörni megint a fejem fölött. Mély levegő, fordulj át, rohadt élet, késő, elvitte a deszkát, mély levegő. Nyugi, itt a következő, elkapom, nem kapom el, túlságosan kalimpál a szívem, nem tudok mély levegőt venni. Hol a deszka? Csak a leash el ne szakadjon. Mit gondolhat aki kívülről lát. Ki kell mennem. Oké, nem megy hazamegyek. Nem, nem megyek haza. De fáradt vagyok. Nem vagyok fáradt, csak kifogásokat keresek.”

Kicsit skizo nem? Na de aztán csak belejöttem…

20181209233016__MG_3786-01-01

9. Egyenlőség és szabadság

Marokkóban nem csak a hőség, a nagy szél és a sziklás tengerfenék okozott kihívást, de kicsit a kultúra is. Nem szeretek kihívóan öltözködni, de ott még egy átlagos rövidnadrág is okozhat forgalmi dugót. Gyakran okozott fejtörést, hogy hogyan logisztikázzam le a partra a neoprént, a deszkát, úgy hogy ne süljek meg, de ne is bikiniben és shortban baktassak az út mellett. Aztán a partra érve minden megváltozott. Ruha fel, vízbe be.  Mindenki ugyanazért van ott. Vidám, felszabadult és egyenlő.

És szabad.

Kint a vízen megszűnik a tér az idő. Csak az óceán van, a deszka és én. Minden gond, zavaró gondolat, probléma a parton marad. Meg sem merem mondani hányszor késtem el munkából vagy találkozóról a “na még egy utolsó” miatt. Vagy maradtam le egy jó hullámról, mert néztem a pelikánokat, vagy elméláztam a part látványán.

10. Mindig jön egy újabb hullám…

Gyakran hasonlítom a szörfözést az élethez: folyamatos tanulási folyamat, amelyben fejlődni kell fizikailag, szellemileg és lelkileg is. Gyakran próbára tesz, és van, amikor piszok nehéz, de ha összességében nem élvezzük, akkor semmi értelme sincs. Mindegy, hogy elesünk, vagy sikerre visszük a lehetőséget, mindig tanulunk belőle. A lényeg, hogy próbálkozzunk.

Kár persze túl komolyan venni, mert tudjuk, hogy egyszer mindennek vége lesz. Addig azonban mindig jönni fog egy újabb hullám… élvezzük hát, amíg lehet.

20181208223246__MG_3632

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: