Salsa pica – mexikói kisokos

Kuba után a következő állomásom Mexikó volt. 5-6 hetet terveztem eltölteni ott, végül 3 hónap után is nehezen jöttem el, és még Guatemalából is -ahonnan ezeket a sorokat írom- gyakran visszavágyok oda. 9 államon át utaztam és gyűjtöttem némi tapasztalatot, amelyet szeretnék most veletek megosztani. 

Utazás: én Havannából repültem Cancúnba, így nem tudok tanácsot adni abban, hogy otthonról mi a legoptimálisabb / legolcsóbb útvonal. Annyi biztos, hogy az Egyesült Államokból nagyon kedvező áron lehet Mexikóba utazni, oda pedig a norvég fapados óta Európából is olcsóbban repülhetünk. Nyugat-európai utazóktól azt hallottam, hogy sok helyről viszonylag jó áron vannak közvetlen járatok Cancúnba. Szóval érdemes alaposan átpörgetni a Skyscannert.

Vízum: a magyar állampolgárok 180 napig tartózkodhatnak turistavízummal az országban, szóval bőven hagynak időt a felfedezésre. A repülőn kaptunk egy két oldalas nyomtatványt, amelyet ki kellett kitölteni személyes adatokkal, utazás céljával stb. és még egyet a vámhoz. Érkezés után az egy – két rutin kérdést még feltettek, de úgy tűnt, hogy a válasz már nem igazán foglalkoztatja őket. A belépéskor kapott dokumentumra vigyázz, kérni fogják amikor elhagyod az országot!

Pénz: Az ország hivatalos pénzneme a mexikói peso. MXN-nek rövidítik, de jellemzően dollár jellel jelölik. 2018 tavaszán 1 peso kb. 14 forintnak felelt meg. Sok helyen elfogadnak amerikai dollárt is, ez esetben USD-ként jelölik az árat. Tehát ha 10$- t látsz kiírva a taco árusnál, ne ájulj be, 140 forintot kérnek csupán. A kisebb települések boltjait és szolgáltatóit kivéve szinte mindenhol lehet kártyával fizetni. Gyakori azonban, hogy banki költségeiket átterhelik a vásárlókra, ezért 5-8%-kal többet kell fizetni kártyás vásárlás esetén.

Szállás: Tabasco állam székhelyén, Villahermosán kívül – amely jellemzően nem szerepel az utazók térképén – az összes településen bőven volt választék minden igényhez és büdzséhez mérten. A hostelek árai megyénként, sőt városonként eltérőek, de kb. 1500 – 2500 Forintért már foglalható szállás 4-6-8 ágyas koedukált hálótermekben éjszakánként, sok esetben reggelivel. Érdemes végignézni a booking.com-ot és a Hostelword-öt is. Az Airbnb is pörög, de egy főre mindig drágábban jött ki, mint a hostel. A Coachsurf nekem nem igazán vált be Mexikóban, jellemzően későn, vagy egyáltalán nem kaptam választ.

Közlekedés

Általánosságban azt tudom mondani, hogy a tömegközlekedés fejlettsége és szervezettsége, valamint az utak állapota nagyon kellemes meglepetés volt a számomra. Valami teljesen mást képzeltem el otthonról. Az egyetlen, ami kiakasztott az a kedvenc sebességkorlátozó eszközük: a végtelen számú fekvőrendőr. Nappal még elviselhető, de az éjszakai buszon megtizedeli az alvással töltött időt.

Helyi közlekedés

• Colectivo: településeken belül, vagy kisebb távolságok között (városközpont – tengerpart) közlekedő kisbuszok. Vannak megállóik, de általában bárhol fel és le lehet szállni és nagyon kedvező áron utazni. Nekem felüdülés volt Kuba után, hogy volt választásom és ha akartam, akkor a néha kevésbé kényelmes, de jóval kedvezőbb árú járművekkel utazhattam. Pláne rövidtávon.
• Taxi: a nagyvárosokba érkezve a buszpályaudvaron lehet taxit foglalni zónánként fix áron. Ott helyben kifizeted a fuvart, nincs meglepetés, túlszámlázás, átverés. Én Mexikóvárosban és egyszer Méridában utaztam taxival. Tulumban pofátlanul túlárazott, máshol olcsóbb volt, mint otthon.
• Uber: Mexikóban még működik, egyszer használtam hajnalban Guadalajarában, minden rendben volt vele.
• Kerékpár: a tengerparti városokban találhatsz kerékpárkölcsönzőt, az ország többi részén csak vasárnaponként láttam kerékpárosokat, amikor lezárták a fél várost a gépkocsiforgalom elől.
• Gyalog: ritka a gyalogos jelzőlámpa, az autókat figyeld és légy óvatos.

Települések között

• Colectivo: a helyiek által használt kisbuszok, a közelebbi települések között. Általában valamelyik utcáról indul, egy másikra meg érkezik. Sokszor megtalálni ezeket a helyet is kihívás. Volt olyan is, hogy órákig keringtem, küldtek jobbra-balra, de nem sikerült megtalálni az egyik faluba induló kisbuszt így az a program sztornó lett. Bár nem hirdetik szinte az összes városközponton kívüli attrakcióhoz (maja romvárosok pl.) el lehet így jutni. Sajnos sokan fognak majd félrevezető információt adni neked az utcán, meg “official shuttle” és ehhez hasonló táblákat lobogtatni és hajtogatni, hogy csak az ő taxijával juthatsz el a célállomásra. Azt javaslom, hogy mielőtt bármit lefoglalnál tájékozódj a szálláshelyeden a lehetőségekről.
• Autóbuszok: a hosszabb, 10-12 órás utakat általában éjszakai buszokkal tettem meg. Az árak az útvonaltól és a buszvállalattól és kategóriától függőek. Én 90%-ban az egyik legnagyobb busztársaság, az ADO jártaival utaztam, és csak jó tapasztalatom volt. Kényelmes ülések, tiszta mosdók, buszpályaudvarokon telefontöltő és szupergyors wifi. Valamennyi járat pontosan indult, és azok kivételével, amelyek a fővárosba mentek és a dugó miatt késtek, szinte percre pontosan is érkeztek. A csomagokat felcímkézik és egy azonos sorszámú cetlit adnak, amelynek ellenében érkezéskor megkapod a poggyászod. Általában  közvetlenül indulás előtt is van még hely a buszokra, jó ha tudod azonban, hogy elővételben általában olcsóbb, néha akár 40%-ot is spórolhatsz a jegyed árán. Az ADO weboldalán csak mexikói bankkártyával lehet buszjegyet vásárolni, de tájékozódásra tökéletes. Meleg ruhát csomagolj a kézipoggyászba, mert a légkondival nem spórolnak. Van még egy joker oldal, a Reservamos, amely a busz és repülőjáratokat listázza ki adott útvonalra. Nem mindig működik tökéletesen, a nyugati megyékben például nem adta ki az ADO buszjáratokat, de segítségével összehasonlíthatod a busztársaságok ajánlatait és foglalhatsz kényelmesen, online. Néhány esetben foglalási díjat számolt fel, nem  jöttem rá, hogy mitől függ a plusz összeg.
• Stoppolás: én csak rövid távon és kizárólag társasággal stoppoltam. A Sayulita környéki strandokra gyakran mentünk át így, nagyon jól működött mindig találtunk fuvart, jellemzően pickupok hátulján utazva. Sokan választják Mexikóban az utazás ezen formáját, én egyedül és hosszabb utakra nem vállaltam volna be, de mindenki a saját belátása szerint dönt erről a kérdésről.

• Repülő: Több légitársaság is üzemeltet járatokat az országon belül. Ha kevés az időd, vagy nem viseled jól a hosszú buszutakat, akkor javaslom ezt az utazási formát.

Kirándulások és nemzetközi utak: volt néhány attrakció főként Chiapasban, amelyet szervezett kirándulás keretében látogattam meg, mert egyedül túl bonyolult, vagy drága lett volna. Akármilyen meglepő az a tapasztalatom, hogy ha a hostelen keresztül foglalod jobb árat kapsz, mintha közvetlenül az irodánál teszed. A környező országokba, sőt egész Közép-Amerika turisztikailag kiemelt térségeibe eljuthatsz különjáratokkal gyorsan és viszonylag kényelmesen. pl. Yucatan – Belize vagy Chiapas – Flores (Guatemala)

Kultúra: az egyik legkellemesebb meglepetés a mexikói városok kulturális életével kapcsolatban ért. A nagyobb településeken egymást érik a jobbnál jobb múzeumok és galériák, érdekes tárlatok, előadások és koncertek. Engem főleg az archeológiai, történelmi és fotográfiai témájú kiállítások érdekelnek, amelyekben bizony nincs hiány: Meridában és Oaxacában lejártam a lábam és még így sem láttam mindent. (A fővárosban sajnos nem volt időm múzeumlátogatásra, majd legközelebb pótolom).

Étkezés: élénken él bennem a kép, amikor megérkeztem Playa del Carmenbe és megrohamoztam az első éttermet, aztán zöldségest és a pékséget meg a kávézót és mindennek hümmögtem, hogy húdejó húdefinom. Napokba telt mire megszoktam, hogy a zöldséges fél nap múlva, sőt holnap is ott lesz és a kávé nem fog elfogyni. Meg a taco sem és semmi sem.  Nem győztem magyarázkodni a francia lánynak, akivel a hostelben összebarátkoztam, hogy tudod most jöttem Kubából és hát ott egy hónapig ez se volt, meg az se volt. Aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy az lett a kihívás, hogy ne egyek egyfolytában. Mexikóban egymást érik az éttermek, taco standok, utcai nassoldák és ha ez nem lenne elég, a közterek hemzsegnek a mozgó árusoktól, akik valamilyen finomságot szeretnének eladni.

• Taco, quesadilla, burrito, empanada stb. – jellemzően kukoricalisztből készült lepény mindenféle méretben, töltve, pirítva, olajban kisütve salsával vagy anélkül az egész országban gyors, finom és általában alacsony költségű ebédet vagy vacsorát biztosít a korgó gyomornak. 

• Minden államnak megvannak a maga jellegzetességei. Étteremben viszonylag ritkán ettem, utcai árusoknál annál inkább. Bár nem vagyok válogatós azért nem eszem meg akármit. A helyzet az, hogy 3 hónap alatt egyszer sem sikerült rosszat ennem, sőt begyűjtöttem egy rakat receptet, ha hazamegyek jönnek a mexikói vacsi estek 🙂

• Salsa: most nem a tánc, hanem a folyékony változat a vacsorádra. Én szeretem a csípős ételeket, de ez itt nem az otthoni hegyes erős paprika meg erőspista kategória. Errefelé belevaló férfiakat is megkönnyeztető chilis szószok bújnak meg az asztalokon, szóval csak óvatosan. Mielőtt jócskán nyakon öntöd a finom tacot, kérdezd meg, hogy mennyire pica az a salsa.

• Piac: ha valami helyit ennék célba veszem a városi piacokat. Nem hiszem, hogy ragoznom kellene, hiszen otthon sem a Váci utcára járunk lángosozni meg sült kolbászt enni. Aztán hazafelé még be lehet dobni pár mangót meg banánt is a táskába, jó lesz reggelire.
• Gyümölcs, zöldség: mangó, mangó, mangó, papaya, banán, avokádó. A mangót említettem már? Olcsó és zamatos zöldségekből és gyümölcsökből nem lesz hiány. Kivéve az almát és a körtét. Az drága lesz és rossz, szóval azt hagyjuk meg otthonra.

• Nassolás: tapasztalatom szerint a kisebb városi boltokban a kínálat 70% valamilyen rágcsálni való, a tejet meg a kenyeret nagyítóval kell keresni. Emellett, ha nem volna elég a tömérdek étterem és utcai büfé még mozgó árusok is járják az utcákat mindenféle nassolni valóval. A kedvencem az egyik sminket áruló bolt sarkában álló popcorn automata volt. Nehogy éhen vesszél szemceruza vásárlás közben…

• Üdítő: az egy dolog, hogy a talponállókban és büfékben nem lehet vizet kapni, csak cukros üdítőt, hiszen úgy is ott van nálam a kulacs. Az azonban, hogy az utcán minden második ember műanyag zacskókba kimért cukros löttyökkel a kezében és szívószállal a szájában grasszál kiverte a biztosítékot. 

A fentiek aggasztó következménye, hogy Mexikó élen jár az elhízás problémáját tekintve: a felnőtt lakosság 73%-a túlsúlyos.

Szórakozás: ha szereted a latin zenét, pláne a reggatont és bachatát akkor Mexikót imádni fogod. Ha nem szereted, akkor jobb ha megbékélsz vele, vagy előfizetsz Spotify prémiumra és a saját zenéidet hallgatva jársz fel alá, mert ott aztán mindenhonnan Maluma baby szól. Én jóban vagyok ezzel a muzsikával, úgyhogy imádtam a karneváli hangulatot. És különben is hogyan tanultam volna bachatázni Isla Mujeres szigetén, az utcán egy argentín fiúval, ha nem szólt volna a zene? A Yucatán félszigetet, főként tulumi playa túlárazott éttermeit és szórakozóhelyeit leszámítva mindenhol otthoni, vagy  inkább olcsóbb áron ettem és ittam. A sör, a tequila és koktélok fogynak leginkább, a bort importálják és aranyárban mérik. Hétvégi bulikhoz az egyik legnagyobb áruházláncban, az OXXO-ban csütörtöktől vasárnapig akciós a sör. Milyen kedves tőlük, nemde? Szóval sörre és tequilára fel! A májadra azért vigyázz… 🙂

Higiénia: végigettem a vagy 20 piacot, számtalan utcai étkezőt és fogalmam sincs hány hostelben szálltam meg, a 3 hónap alatt és az ég világon semmilyen egészségügyi problémám nem volt. Ha leszámítjuk, hogy a csapvíz nem iható és papírt a kukába és nem a WC-be kell dobnunk azt mondanám a helyzet olyan, mint otthon. Sőt a  nagyvárosi buszpályaudvarok mosdóinak tisztasága sok esetben kenterbe veri az európait.

Nyelvtudás: mindenhol elboldogultam alap nyelvtudással, ami egy saját szervezésű úthoz véleményem szerint elengedhetetlen. Aztán volt olyan is, ahol az angolom erősödött: Sayulita például olyannyira gringó város, hogy az egy hónap alatt talán kétszer beszéltem spanyolul.

Biztonság: tudom, hogy Mexikó nem tartozik a legbiztonságosabb országok közé, sőt egyes településeit a világ legveszélyesebb helyeiként tartják számon, illetve, hogy a turisztikai övezetekben, a külföldiek ellen elkövezett bűncselekmények száma magas. Éppen ezért elővigyázatos voltam és talán szerencsés is, de azt kell mondjam számtalan éjszakai buszúttal, bulival és magányos sétával megfűszerezett utam egyedül, nőként is biztonságban telt.

• Turista ár:  a legtöbb helyre a külföldieknek többet kell fizetniük a belépőért, mint a helyieknek. Errefelé ez a szokás, kár lenne az ombudsmanhoz rohanni. Ezen kívül hallottam néhány panaszt utazóktól, hogy magasabb árat fizettek például a colectivon, mint a mexikóiaknak. Én ezt úgy igyekeztem elkerülni, hogy a megállóban, vagy felszállás után megkérdeztem a többi utast, hogy mennyi a díj és leszálláskor magabiztosan átadtam. Ha látják, hogy tudod az árat, nem fognak többet kérni. Egyébként Kubához vagy Guatemalához viszonyítva elenyésző volt ez, az azonos szolgáltatásért kiszabott turista ár – helyi ár dolog.

Környezet(szennyezés)– nagy a baj

Mexikó ebben is a szöges ellentéte volt Kubának, ahol az árus a hátizsákomba szórta a banánt. Emlékszem amikor elkezdtem dolgozni Tulumban és láttam, hogy minden az organikus hulladéktól az óriási mennyiségű műanyag szemétig megy befelé ugyanabba az óriási kukába, majdnem beájultam. A fentebb említett nassolási szokás nem csak egészségügyi, de hatalmas környezetszennyezési problémát is okoz a rengeteg műanyag zacskóval, pohárral, szívószállal stb. Láttam néhány kezdeményezést, és szelektív hulladékgyűjtőt, de ilyen hatalmas ország esetében ez édeskevés.

A másik nagy gond a csatornázás, azaz annak a hiánya. A szennyvíz sok helyen az utcára, máshol pl. Sayulitában egyenesen az óceánba ömlik. Mondanom sem kell, hogy eszembe sem jutott ott fürödni vagy szörfözni.

A helyzet Guatemalában, Hondurasban és El Salvadorban sajnos még rosszabbnak tűnt. Ezeket látva még inkább megerősödött bennem a természet megóvásának igénye, és környezettudatosabb utazó váltam magam is.

Útvonal:

A saját szervezésben az a legjobb, hogy oda mész és addig maradsz, amíg jónak látod. Nagyon sokat láttam és tapasztaltam a 3 hónap alatt, de maradt még felfedezni való bőven. Ráadásul sok olyan hely van, ahová újra szívesen visszamennék.

Én alábbi utat jártam be, keletről nyugatra, majd délre és szinte minden percét élveztem:

Cancún – Playa del Carmen – Akumal – Tulum – Bacalar – Isla Mujeres – Valladolid – Cobá – Chicen Itzá – Mérida – Izamal – Villahermosa – Puebla – Mexikóváros – Guadalajara – Tequila – Puerto Vallarta – Sayulita – Oaxaca – San Cristobal de las casas – Palenque – Flores (Guatemala)

Ez lett volna az általános ismertetőm Mexikóról, remélem találtok benne hasznos információt. Egy következő bejegyzésben mesélek majd nektek a legmeghatározóbb élményeimről is.