Döntések és következmények

Rengeteg dolgot tudnék írni a választásokkal kapcsolatos gondolataimról és véleményemről, de úgy döntöttem, hogy inkább leírok egy történetet. Magamnak, hogy emlékezzek erre a leckére és azoknak, akik tudnak ezzel azonosulni.
Mexikóváros meglátogatása nem volt eredetileg a terveim között.
“A fővárost kihagyom. Túl veszélyes. Esetleg ha megismerkedek egy másik jófej utazóval, vagy csapattal akik oda tartanak, csatlakozom hozzájuk. De inkább nem megyek. Egyedül tuti nem.”
Szinte csak negatívat hallottam róla, és elkönyveltem rossz helynek.
“Nem kell nekem a stressz, a családomnak és a barátaimnak meg az extra aggódás.” Ezekkel a gondolatokkal indultam útnak.
Aztán március elején megérkeztem Mexikóba és sorra értek a pozitív meglepetések. Sokkal fejlettebb, sokkal szebb, érdekesebb, szervezettebb, barátságosabb, mint ahogyan gondoltam. Utam során sok emberrel beszélgettem a terveimről – helyiekkel és külföldiekkel egyaránt – és szinte mindenki meglepődött, hogy a főváros kimarad. Nem kérdeztem a véleményüket, csak szajkóztam az érveimet.
Egyre közeledett a választás napja én meg kezdtem magam rosszul érezni, hogy nem megyek szavazni, pedig nagyon szeretnék. “Beadom a kérelmet, aztán meglátom…”
Másnap megkaptam a jóváhagyást és miközben a volt kolléganőmnek ecseteltem, hogy miért is nem kellene nekem Mexikóvárosba menni rájöttem, hogy pont az ellentétét mondom annak, amit azoknak szoktam, akik megkérdezik, hogy nem félek-e.
Elolvastam tucatnyi csalódott, mérges, riadt utazó bejegyzését, akiket megtámadtak és/vagy kiraboltak. Meghallgattam a híreket az utcai lövöldözésekről és megnéztem a bűnügyi statisztikákat.
Hogy mit nem tettem? Egyetlen ott élő ember véleményét sem kérdeztem meg, hogy mit javasol vagy olvastam utána, hogy melyek azok a kerületek amelyekben nagy valószínűséggel semmi bántódásom nem esne.
Végiggondoltam, hogy az “otthoni életemhez” képest minden napom veszélyes, nem csak Mexikóváros. Hogy több, mint egy hónapja vagyok már ebben az országban, amitől annyian féltettek és eddig a saját magam által állított és a józan ész szabályai mentén haladva az ég világon semmi rossz nem történt velem. (Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy tudok vízen járni. Benne van a pakliban, hogy engem is megfosztanak az értékeimtől, vagy akár még rosszabb is történhet. Az utazás – biztonság – félelem kérdéskörével kapcsolatos gondolataimat majd egy külön bejegyzésben leírom.)
Még aznap lefoglaltam a buszjegyem Mexikóvárosba és hozzáfogtam az utam során alkalmazott előkészületekhez:
Legyél naprakész. Tájékozódj, a lehető legtöbb és legkülönfélébb forrásból. Hallgass meg minél több véleményt, de ne hagyd, hogy befolyásoljanak. Értékeld a kapott információkat, szűrd le a neked fontosakat, mérlegelj és dönts. A saját értékrended, a saját fontossági sorrended a saját belátásod szerint. Aztán viseld a következményeit. Jót vagy rosszat. Vagy mindkettőt.

DSC_0016-01Hogy mit láttam és tapasztaltam? Az Isztambulban edződött, igen magas ingerküszöbömet is átlépő a zaj és embertömeget. A történelmi belvárosban sötétedés után az üres utcákon szédelgő drogosokat, prostituáltakat és kétes alakokat. Azt, ahogyan az ott élő mexikói ismerősöm, aki visszakísért a hostelbe keresztet vetett, amikor kiléptünk a metróból este 11-kor az utcára. Kisvárosi vursli hangulatot, nyugalmat, sörözgető fiatalokat és játszadozó gyerekeket Coyoacán városrész főterén. Vasárnap reggel ragyogó napsütésben kávézók teraszán üldögélő vagy múzeumba igyekvő (vasárnap ingyenes a mexikóiaknak) családokat. Drága éttermek árnyékában pihenő hajléktalanokat. A lezárt utakon bicajozó, görkorizó embereket. Laza, hipszter hangulatot, klassz éttermeket és egy magyar cukrászdát (!) Condesa városrészben. Érdekes kiállításokat, felszabadultan, mosolyogva, kézen fogva sétáló hetero és homoszexuális párokat. Fokozott rendőri jelenlétet, gyerekek cuki kérdéseit, akik azt kapták angol órán házi feladatnak, hogy külföldiekkel készítsenek interjút. Mosolygós sétát, visszamosolygó embereket.

Tény 1: A világ 50 legveszélyesebb városából 12 Mexikóban található. (Mexikóváros nem szerepel ezen a listán.)
Tény 2: Mexikóváros egy óriási, színes és helyenként nagyon veszélyes ország közel 9 millió lakosú fővárosa. Látnivalói, kultúrája, gasztronómiája és gazdasága turisták millióit vonzza évente. Számos kerülete békés és biztonságos, a város azonban cseppet sem veszélytelen.

DSC_0048-03

Tudjátok mi az, ami szerintem még Mexikóvárosnál is veszélyesebb? Ha egyoldalúan tájékozódunk, ha homokba dugjuk a fejünket, ha hagyjuk, hogy mások véleménye és gondolatai határozzák meg a döntéseinket, és ha engedjük, hogy olyasmivel félemlítsenek meg minket, amit nem is ismerünk.

(A képeken csak a “napos oldal” látható, nézzétek el nekem, hogy éjjel nem vettem elő a kamerát.)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com. , Anders Noren fejlesztésében.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: