Hátizsákkal Kubában – avagy egy hónap időutazás (1. rész)

Február elsején egy irányba szóló repülőjeggyel elindultam Közép-Amerikába, hogy megvalósítsam egy régi álmomat. Az első állomás Kuba, ahonnan ezeket a sorokat is írom nektek. A beszámolóm – akárcsak az összes többi – teljesen szubjektív, saját élményeken és tapasztalatokon alapuló bejegyzés.

Néhány általános információt szeretnék először megosztani, amely főként azoknak lehet hasznos, akik hozzám hasonlóan több helyet szeretnének meglátogatni Kubában, pénztárcabarát módon és nem szervezett útra fizettek be.

Utazás: A Skyscenneren vadászva a legkedvezőbb árú repülőjegyet a Thomas Cook-nál találtam, átszámítva kb. 70.000 Forintért (egy útra). Több városból indítanak járatokat, én Manchesterből repültem Varaderoba. Manchesterbe egy nappal korábban utaztam az esti Ryanair géppel és az éjszakát a reptéren töltöttem. Az út 10 óra Manchester és Varadero között, ami meglepően gyorsan és kényelmesen telt. (Repjegy foglalási trükkökről sok hasznos információt lehet találni a neten. Szánj rá egy kis időt, sokat lehet így spórolni.)

Tipp egyedül utazóknak: ha úgy látod, hogy már mindenki elfoglalta a helyét a gépen és vannak szabad ülőhelyek egymás mellett, kérdezz meg udvariasan egy légiutas kísérőt, hogy befejeződött-e a beszállítás és ha igen, átülhetsz-e oda. Én így utaztam nagyon kényelmesen az ablak mellett, sőt le is tudtam feküdni amikor elálmosodtam.

Vízum: A magyar állampolgárok vízum nélkül utazhatnak Kubába, azonban turista kártya kiváltása szükséges. Ez előzetesen beszerezhető a Kubai Nagykövetségen, időpontot nem kell foglalni és azonnal el is készítik a kártyát. Az útleveledre, 22 Euróra, retúr repülőjegyre és némi türelemre lesz csupán szükséged hozzá. (Én nem retúr, hanem a Mexikóba szóló repülőjegyemet mutattam be.) Ezzel a kártyával 30 napig tartózkodhatsz az országban és további 30 nappal meghosszabbítod az engedélyt helyben, a bevándorlási hivatalban. Egyébként minden szükséges információt megtalálsz a nagykövetség honlapján.

Pénz: Két féle valutával fogsz találkozni az országban: peso convertible (CUC) és a nemzeti peso (CUP). Én csak turista és helyi pesonak hívom őket.

2018 februárjában 1 CUC 25 CUP-t ért. 1 CUC kb. 250 forintnak, 1 CUP pedig ennek megfelelően kb. 10 forintnak felelt meg.

Bankkártyával szinte sehol nem lehet fizetni és a készpénzfelvétel sem mindig egyszerű a kisebb településeken, ezért azt javaslom, hogy az utazásra szánt összeget készpénzben vidd magaddal. Eurót vigyél, mert az USD-t 10%-os felárral váltják.

Ha tervezed, hogy gyümölcsöt, zöldséget vásárolsz illetve utcai étkezdékben eszel, akkor válts CUP-t (de nem kell belőle túl sok, főleg mivel úgy tudom, hogy ezt nem váltják vissza EUR-ra).

Pénzváltás az állami pénzváltóban, azaz a CADECA-ban (Casa de Cambio) illetve a bankokban lehetséges. Utóbbiról nincs információm, a CADECA-ban viszont az adott napon mindenhol egységes árfolyamon váltanak a reptértől a belvárosig. Kezelési költség nincs. Hétköznap általában délután 5-ig tartanak nyitva, hétvégén településenként változó.

Tipp: Utazás előtt keresgéltem a bankok ajánlatai között, akkor akadtam a Gránit Bankra, ahol egyes kártyatípusokhoz havi két ingyenes készpénzfelvétel jár bárhol a világon, ráadásul akár online is megnyithatod a bankszámlád és intézheted ügyeid. Ha bankváltáson, vagy második bankszámlán gondolkozol vess rá egy pillantást!

Szállás: Kubában egy-két kivételtől eltekintve nincsenek hostelek. Ha nem szeretnél szállodában megszállni helyieknél tudsz szobát bérelni. Ezeket a szálláshelyeket casa particular-nak hívják. A sziget egyes részein eltérhet az ár, de átlagosan 20 CUC-ért nagyon klassz két ágyas szobához lehet jutni fürdőszobával. Nem szükséges előre foglalni – pláne a kisebb városokban – csak keresd az alábbi jellel ellátott házakat és kopogtass be a neked szimpatikusba.

Tipp egyedül utazóknak: mivel az ár szobára és nem személyre vonatkozik, én az Airbnb-n kerestem újonnan csatlakozott házakat, amelyeknek még nem, vagy kevés referenciája volt az oldalon, ezért olcsóbban (10 CUC) hirdették magukat. Összesen 8 házban szálltam meg, és egyik sem volt rosszabb a dupla árú társainál. (Kubában csak az Airbnb weboldalán lehet csak foglalni, az applikáción keresztül nem.) Általában egy-két éjszakára foglaltam szállást egy nappal az érkezés előtt, hosszabb tartózkodás esetén pedig készpénzben rendeztem a különbséget. Az Airbnb-n fizetendő szervízdíjjal együtt is bőven megérte.

Emellett előfordult, hogy megosztottam a szobám más utazóval, így ez az összeg is lefeleződött.

Ha nem akarsz szállás, taxi, kerékpárbérlés vagy bármi egyébbel bajlódni csak szólj a szállásadódnak. Biztosan ismer valakit, aki ismer valakit, aki tud neked szobát adni a következő városban, vagy elvisz addig. Alkudozni ilyenkor nem annyira ér.

Közlekedés a települések között:

Viazul: az országba látogató külföldiek számára fenntartott busztársaság. Helyiekkel szinte egyáltalán nem találkoztam ezeken a járatokon. Jellemzően pontos, és hosszabb útvonalakon vannak éjszakai járataik is, amellyel időt és pénzt spórolhatsz magadnak. Javaslom, hogy legalább egy nappal indulás előtt foglalj helyet, pláne ha turisztikailag kiemelt településen (Varadero, Vinales, Trindad) vagy. Meglepően részletes weboldalukon, illetve a pályaudvarokon megtalálsz minden szükséges információt.
Taxi collectivo: A helyi Oszkár vagy Blablacar. 5 személyestől 10-12 személyes kisbuszokig mindenféle járgánnyal fogsz találkozni. A lényege, hogy a sofőr összegyűjti az azonos irányba tartó utazókat és háztól házig szállítja őket. Én az utazásom második felében, amikor már kisebb távokat tettem meg és az időm is kevesebb volt, nem akartam a buszhoz igazodni, ezért elkezdtem a taxis utazásokat.

Tipp egyedül utazóknak: a szálláshoz hasonlóan itt is hátrányban vannak anyagi szempontból az egyedül utazók, azonban ha nem bánsz egy kis alkudozást és várakozást azt javaslom, hogy ne foglalj előre taxit. Először tájékozódj más utazóktól, hogy ők mennyit fizettek az adott útért, illetve nézd meg, hogy mennyi lenne a Viazul buszjegy. Amikor az indulást tervezed kapd fel a csomagod és sétálj ki a település főterére, vagy az autóbusz pályaudvarra. Tucatnyian fognak kérdezgetni, hogy akarsz-e taxival utazni. Mivel rajtad van a táska, látják, hogy most akarsz indulni, és ezért az útért bizony fizetni fogsz valakinek. Ezek az emberek jutalékot kapnak, amikor utast visznek a taxisoknak, ezért mindent meg fognak tenni, hogy velük egyezz meg. Ha nem sikerül dűlőre jutni hagyd ott, 1 perc múlva 3 másik lesz melletted újra. Akárcsak az isztambuli bazárban. Ha az üzlet megköttetett kezdődik a telefonálgatás, keresnek egy kocsit, amiben van szabad hely és indul a mandula. Nekem általában sikerült a buszjegy áránál valamivel alacsonyabb összegben megegyeznem velük. A fuvart csak érkezéskor fizesd ki.

Omnibus: helyi busztársaság, tudomásom szerint csak kubaiak válthatnak rá jegyet.
Camiones: teherautók platóján kialakított ülőhelyek, ponyvával lefedve. Az útért CUP-ben kell fizetni és a többi utazási forma töredékébe kerül. Beszéltem néhány utazóval, akik ilyen típusú járműveken utazták körbe a szigetet, mások pedig csak néhány rövidebb szakaszra neveztek be, az élmény kedvéért. A kubaiak nem nagyon szeretik elárulni, hogy honnan és mikor indulnak az autók, ezért erős spanyol tudás, vagy egy helyi segítsége nélkül szinte lehetetlen felkerülni. Én nem próbáltam, a többi utazó beszámolója vegyes volt az utazási élményt illetően.
Vonat: Nagyon szeretek vonatozni, ezért terveztem, hogy kipróbálom a kubai vasutat, de végül nem került rá sor. Tudomásom szerint az indulási és érkezési időpontok kiszámíthatatlanok, ezért azt javaslom, hogy csak akkor vágj csak bele, ha nem sietsz. Fontos tudnod, hogy vonatonként csak néhány jegyet adnak el külföldieknek. Beszéltem egy német lánnyal, aki két másik társával utazott Havannától egészen Santiago de Cubáig. Azt mondta, hogy jó buli volt.

Autóstopp: Ahhoz, hogy egy kubai állampolgár külföldi személyt szállíthasson gépjárművében, megfelelő engedélyre van szüksége. Ennek hiányában tette illegális tevékenységnek minősül és súlyos büntetésre számíthat, ha rajtakapják. Hallottam történeteket egyedül utazó srácoktól, akik stoppal, ingyen utaztak egy-egy szakaszon, de én alapvetően nem javaslom ezt az utazási formát.

Közlekedés településen belül:

Gyalog: az én kedvenc városi közlekedési típusom. Minden települést (igen Havannát is) gyalogosan jártam be, így tudtam kedvemre fotózni és a saját tempómban megnézni amit szerettem volna. Kényelmes cipő, sok víz és délutáni szieszta a titka csupán 🙂 A közlekedési morált tekintve az erősebb kutya elv van érvényben, emellett pedig a zebra és gyalogos jelzőlámpa teljes hiánya jellemzi az utcákat, úgyhogy csak óvatosan.
Kerékpárbérlés: minden településen, ahol jártam volt kerékpár kölcsönző, azonban a vezetési stílus és a szmog miatt nagyvárosokban nem ajánlom ezt a közlekedési formát. Trinidadban béreltünk bicajt egy olasz lánnyal, hogy bejárjuk a környéket és letekerjünk a strandra. Egy napra kb. 5 CUC-ért hozzájuthatsz a kétkerekűhöz.
Bici-Taxi: 3 személyes járgány, egy teker kettő utazik. Jobb esetben te vagy az aki utazik. Na jó, csak vicceltem, de ha kipróbálnád mennyire terheli meg a lábizmokat a szerkezet mozgásban tartása kérd meg a taxisod, hogy tekerhesd egy kicsit. A kellemetlen meglepetések elkerülése érdekében az elején tisztázzátok, hogy az ár főre vagy fuvarra értendő.

Lovaskocsi: leginkább a helyiek által használt, költségtakarékos közlekedési forma. Városon belül, illetve a környező falvak között közlekedik. (Kivéve Havanna belvárosát ahol többek között hintókkal viszik körbe a turistákat, de ez egy másik téma.) Némi spanyol nyelvtudás kelleni fog a használatához, de amúgy csak ints le egyet, ami abba az irányba tart ahová te és kérdezd meg az amigot, hogy mennyiért visz el.

Hop On Hop Off: azt gondolom, hogy ez nem szorul sok magyarázatra. Ha kevés az időd, vagy nem szeretsz sétálni, de látni szeretnéd a fő nevezetességeket akkor ez jó választás lehet. Én nem próbáltam, de panaszt sem hallottam rá.
Cubataxi: hagyományos (állami) taxitársaság, nem utaztam velük, ezért nem tudok véleményt írni róla

Étkezés: Kuba nem az az ország, ahol leszaladsz a szupermarketbe, hogy összevásárolj valamit a reggelihez meg egy laza ebédhez, így spórolva meg az éttermi költségeket. Persze itt is vannak boltok és piacok, de településenként, sőt utcánként változó kínálattal és árakkal. Sok terméket csak a hazaihoz hasonló, vagy akár még drágább áron tudsz csak beszerezni és sajnos sokkal silányabb minőségben, mint otthon. Én úgy döntöttem, hogy nem kísérletezek a főzéssel.

Reggeli: A szállásadók többsége biztosít reggelit, 3-5 CUC-ért. Eldöntheted, hogy kéred-e vagy sem, érdemes előbb csak az első reggelre kérni és letesztelni, mert utána kellemetlen lemondani, ha nem ízlik és berendeltél több napra. A kínálat minden reggel ugyan az: tojás (omlett vagy tükörtojás), friss gyümölcs, kenyér, kávé, tej, frissen készített gyümölcsturmix és néhol egy kis sajt és felvágott. Egyszer kaptam házi készítésű lekvárt, egy másik helyen pedig csokipudingot is. Ezzel általában vacsoráig elvoltam, de nem mindenhol és nem minden reggel ettem a szálláson.

Ebéd, vacsora: nem Kuba fog először eszembe jutni ha azt kérdezik, hogy hol ettem a legfinomabb ételeket, de azért volt pár ízletes finomság az egy hónap alatt. A legtöbb étterem kínálatában csirke és hal fekete babos rizzsel szerepel eltérő árakon kb. 3-10 CUC- ért. Na meg persze a pizza és tészta 2-5 CUC-ért. Ha látsz helyi specialitást az étlapon, pl. ropa vieja, inkább azt válaszd. Végül pedig a kihagyhatatlan homár, amit 10 CUC alatt bárhol kapsz, de lehetőség szerint tengerparti helyen próbáld ki.
Utcai büfék: ha napközben megéhezel, akkor a büfék kínálata gyors és olcsó alternatíva lehet a számodra. Nagy kulináris élvezeteket azért ne várj, jellemzően szendvicseket kínálnak sajttal, omlettel, sonkával vagy ezek keverékével esetleg pizzát vastag tésztával, kevéske feltéttel. Cserébe azonban nem kérnek többet 5-15 CUP-nál. Ha ilyesmit ennél keresd a kis fatáblákat az utcán. (Jó ha tudod, hogy a tortilla itt omlettet jelent.)

Zöldség, gyümölcs: az ország nyugati felében gazdagabb a kínálat, keleten a kisebb településeken azonban úgy kellett vadászni a zöldségest. Ha a szálláson kérsz reggelit nem lesz hiányod friss gyümölcsben.
Italok: a palackozott víz nem olcsó mulatság Kubában. Másfél liter ára 0.7-3 CUC között mozog. Csak külföldiek vásárolják, ezért nem lehet olcsóbban hozzájutni. A tejet viszont gyakran porból keverik ki, amihez csapvizet használnak. Én egyszer lettem rosszul az egy hónap alatt, nagy valószínűséggel azért mert nem forralták fel a vizet a tejhez, szóval erre érdemes odafigyelni. Amúgy meg a nagy melegben igyál inkább Crystal sört vagy este egy koktélt! 🙂

Higiénia: az összes meglátogatott városban legalább egyszer ettem vagy ittam valamit utcai árusnál és semmilyen problémám nem volt. Az éttermekben és kávézókban is ügyelnek a tisztaságra. A mellékhelyiségek azonban még zenei fesztiválos toi toi WC-hez szokott énemet is megedzették néha. Főképp az ország keleti részében, de előfordult egy-két helyen Havannában is, hogy üres volt a tartály és a WC-s néni járt körbe vízzel teli vödörrel a kezében. Csak hát előfordult néha, hogy nem volt kedve körbejárni. Sokszor a kézmosó csapból is hiába vártam a vizet, sőt Baracoa és Santiago de Cuba között egy faluban megállt a busz, ahol egy út melletti háznál kávét és pottyantós WC használatot árultak a helyiek. Szóval a lényeg, hogy nedves törlőkendő és kézfertőtlenítő legyen nálad. A szálláshelyeken egyébként nem volt ilyen jellegű probléma, a szobák és a mosdók is mindig tiszták voltak.

Szórakozás: aki szereti az erős rumos koktélokat és a salsát, annak Kuba maga a paradicsom. Néha tényleg az volt az érzésem, hogy itt mindenki csak iszik és táncol kortól, nemtől és minden egyébtől függetlenül. Valamennyi településen akad legalább egy hely, ahol élő zene, jó hangulat és táncos lábú helyiek várnak mindenkit, aki szeretne kicsit bulizni kubai módra.

A nagyobb városokban és a turisztikailag kiemelt körzetekben vannak hagyományos szórakozóhelyek, klubok és bárok is természetesen.

Közbiztonság: a kubai utazásom körülbelül felét töltöttem egyedül, a többi időt más utazók társaságában. Utaztam éjszakai buszokon és taxi collectivoval kizárólag helyiekkel, sétáltam vissza a szállásra egyedül jóval sötétedés után, de soha egy percre sem éreztem magam veszélyben. Indulás előtt felállítottam magamban egy fontossági sorrendet az úttal kapcsolatban, melynek élén a biztonság szerepel. Felülírva minden megismételhetetlennek tűnő kalandot vagy élményt. Ennek alapján is azt tudom mondani, hogy Kuba teljesen biztonságos desztináció, akár egyedül nőként is.

(A Facebookon leírtam az egyik utazótársam történetét, akit kiraboltak egy trinidadi szórakozóhelyen. Egy őrizetlenül hagyott táska, zsúfolt, sötét helyen az asztal közepén a világon mindenhol veszélyben lett volna, ezért erre csak azt tudom mondani, hogy nem volt elég körültekintő. Az eset után egyébként pillanatok alatt megjelent a helyi rendőrállomány ránézésre 90%-a és kb. negyed óra alatt előállították a feltételezett tettest.)

Egyéb:

Internet: a hozzáférés erősen korlátozott, közterületeken, parkokban tudsz csatlakozni, magánházakban nagyon ritkán. Wifi kártyára lesz hozzá szükséged, melyet az ETECSA nevű vállalat irodájában vásárolhatsz meg. 1 óra net ára 1 CUC. Egyszerre 3×1 órás vagy 1×5 órás kártyát vásárolhatsz. A tartózkodásod hosszától függően persze, de javaslom a másodikat, mert általában nagy sorok és hosszú várakozás előzi meg a kártyához jutást. A parkokban is lehet helyiektől kártyát venni, ha nem szeretnél várakozni. Az ára természetesen magasabb lesz, de 1.5-2 CUC-nál azért ne adj többet érte. (Szállodákban saját rendszerrel működik a dolog, ott inkább érdeklődj a recepción.)

Útlevél: szinte mindenhez szükséged lesz rá. A szálláshelyeken, (casa-ban is) wifi kártya vásárláskor, pénzváltáskor stb. el fogják kérni az útleveled. Én hajlamos vagyok a szétszórtságra, pláne fáradtan, ezért inkább egy másolatot tartottam a tárcámban, mindenhol elfogadták.
Offline térkép a mobilodra: azt hiszem nem igényel sok magyarázatot. Főleg városnézéskor lehet hasznos, de néha a buszon is jól jött, ha tudni akartam, hogy merre járunk. Tipp: https://maps.me/
Nyelvismeret: gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az adott településre látogató külföldiek száma egyenes arányban áll a helyiek angoltudásával. Azt javaslom, hogy ha hosszú komplex mondatokat nem is, azért a számokat és néhány alapvető mondatot mindenképp tanulj meg spanyolul. Alkudozáskor például ~~aranyat~~ pesot ér.
Várakozás: emlékszem amikor Spanyolországban töltöttem egy szemesztert eleinte őrületbe kergetett ez a mañana dolog. Nem értettem, hogy miért kell mindent halogatni. Csináljuk meg most, aztán majd pihenünk haver. Hát nem, amiga majd holnap! Kubában ez még kiegészül a termékek és szolgáltatások általános hiányával (európai szemmel nézve legalábbis) illetve azzal, hogy a munkavállalók nem motiváltak abban, hogy gyorsan és hatékonyan végezzék el a feladatukat, hiszen a fizetésük és a munkaidejük sem lesz se több se kevesebb. Jelszó: tranquilo.

Útvonal: Számos beszámolót és blogot olvastam végig, az útvonal tervezése előtt, hogy ki tudjam választani azokat a helyeket, amik a leginkább érdekelnek. 29 nap alatt az alábbi városokat látogattam meg:

Matanzas – Varadero – Camagüey – Baracoa – Santiago de Cuba – Trinidad – Cienfuegos – Viñales – Havanna

Az útvonalam térképen:

Költségek: többen kérdeztétek, hogy “Mennyiből lehet egy ilyen utat kihozni?” Erre a kérdésre még körülbelüli összeget sem tudok mondani, hiszen rengeteg a változó a képletben. Ezeknek a típusú utazásoknak pont az a lényege, hogy teljesen egyedi az egész. Igyekeztem azért képet adni az árakról, amivel kalkulálhattok.

Remélem, hogy tudtam néhány hasznos tanáccsal szolgálni azoknak, akik Kubába készülnek. A következő bejegyzésemben megosztom majd veletek az utazás egyes állomásain szerzett élményeimet és tapasztalataimat.