Hátizsákkal Portugáliában (randomtrip) 3. rész – Porto-Faro

A lisszaboni tartózkodásunk meglehetősen aktívan telt, így nem igazán volt időnk a portoi szállásfoglalással foglalkozni. Elküldtem ugyan néhány kérést Couchsurfing-en, melyet rendre visszautasítottak, de nem izgultunk emiatt, hiszen a ‘majd találunk valamit’ volt a mottónk azon a héten. Mégis mi baj lehetne?

Ahogyan a vonat kigördült a pályaudvarról örömmel konstatáltuk, hogy viszonylag jó a wifi erőssége, úgyhogy elindult a szállásvadászat is. Optimistán nyitottuk meg a szokásos szálláskereső oldalakat, hogy kiválasszuk szerény hajlékunk. (Mindketten az idegenforgalmi szektorban tevékenykedünk, megerősítve némi online szállásfoglalási portálnál szerzett munkatapasztalattal). Néhány perc múlva a kezdeti magabiztosság kezdett alábbhagyni a  0 db Hostelworld-ös foglalható ágy, a visszautasított Airbnb és Couchsurf foglalási kérések, valamint a az összes nagyobb OTA-n (online travel agency – összefoglaló néven az internetes foglalási oldalak) végigböngészett, telt házas hotel láttán. A drasztikusan lecsökkent kínálattal egyenes arányban nőtt a fizetési hajlandóságunk, de egyszerűen nem volt mit lefoglalni. Húsvétkor azért nem ártott volna előre foglalni ugyebár. Már a portoi vasútállomás melletti kávézóban ittuk lemondóan a szokásos rossz ízű kávét, a wifi jelszóért cserébe, mire felderült a barátnőm arca:

– Találtam valamit! Háromcsillagos szálloda, nem messze  városközponttól. Háromszor annyiba kerül, mint amennyit eddig költöttünk szállásra.

Nem volt mit tenni, lefoglaltuk és hívtunk egy taxit. A recepciós közölte, hogy piszok nagy szerencsénk volt, ugyanis ez az egyetlen szabad szobájuk, amit valaki az utolsó pillanatban mondott le. A régi szállodaépület, a törött redőny és a szegényes reggeli igazi luxusnak tűnt a hostelek után, pláne, hogy saját fürdőszobánk is volt.

A szállás mizéria megoldása után végre elindulhattunk, hogy felfedezzük portugáliai spontán kirándulásunk végső és egyben legígéretesebb állomását, Porto városát. Az időjárás kevésbé volt kegyes hozzánk, mint Faroban és Lisszabonban, mégis ez a város lopta be magát a leginkább a szívünkbe bájos, meleg hangulatával. Úgy tűnik Portugáliában picit fordítva működnek a dolgok, mint Európa többi részén, ahol minél délebbre mész, a hőmérséklet emelkedésével emberek is mintha nyitottabbá és barátságosabbá válnának. Mi itt északabbra, Portoban találtuk meg az ország mediterrán központját.

IMAG6318-01

A város nyüzsgött a turistáktól, de mégsem éreztük zsúfoltnak, mint Lisszabont néhány helyen. Szinte minden sarkon találni egy különleges épületet, csempézett házat, templomot. A  városnézéshez Szent Ildefonz templom előtti téren gyűjtöttünk egy kis energiát, s vacsorahelyet kutatva a Tripadvisor segítségével rátaláltunk a város legjobb éttermére.

IMG_20170413_165831-01IMAG6296-01

Felfedeztük a zegzugos utcácskákat, amelynek szinte mindegyikén vár egy szép templom, kolostor vagy kápolna. Az út előtt meggyőződésem volt, hogy jól tájékozódok, de Porto bebizonyította az ellenkezőjét. Hála a kedves barátnőmnek nem tévedtünk el, sőt még aznap meglátogattuk a választott éttermet, ahol ízelítőt kaptunk a helyi finomságokból. Estére már nem tudtunk asztalt foglalni, de szerencsére a következő napra még volt szabad időpontjuk.

Gasztro:

A város legjobb éttermében volt szerencsék vacsorázni, melynek neve: Taberna Santo Antonio. Nem hiszed? Járj utána! 🙂 Kis családi étterem, ahol minden nap azt főznek, amit a piacon frissen kapnak. Az árak igazán kedvezőek, az ételek garantáltan frissek, a kiszolgálás pedig a legjobb, amit az utunk során tapasztaltunk. Óránként cserélődnek a vendégek az asztaloknál, hatalmas a pörgés, mégsem érzed magad futószalagon kezelt áruként, hála az étteremben dolgozó, elhivatott vendéglátóknak. Mi maradtunk egészen záróráig, addigra sokat megtudtunk az étterem múltjáról és előkerült a helyi pálinka is. Ha Portoban jársz mindenképp látogass el ide, csak ne felejts el egy-két nappal előre foglalni.

Franceshina: Először is szögezzünk le valamit: nem vagyok sem válogatós, sem pedig finnyás, de ez az étel kiverte nálam a biztosítékot. Olyan mintha egy iszonyatosan megrakott melegszendvicset nyakon öntenének egy nagy adag ragacsos pörköltszafttal. Porto híres étele, büszkék is rá, így félretettük az előítéleteinket, amelyek az alábbihoz hasonló képek alapján törtek ránk és kértünk egy adagot ketten. Legyűrtünk egy-egy felet, s még ki sem értünk az ajtón, már megfájdult a gyomrunk. Leültünk az első kapualjba, hogy csináljunk egy “így nézünk ki a híres franceshina után” szelfit, majd percekig tartó artikulálatlan röhögésben törtünk ki. Ez mi ez a kaja?! Mondjuk másnap délig nem voltunk éhesek, szóval legalább takarékos étel.

IMAG6299-01

Reggel megnéztük a katedrálist, majd a Ponte Luís-on átkelve megcsodálhattuk a Portot a Douro folyó déli partjáról, Vila Nova de Gaia-ból. A város híres a pincészeteiről, amelyekben a híres Portóit mérik. Természetesen mi is megkóstoltuk, sőt hazafelé is bekerült egy üveggel a táskánkba.

IMAG6322-01

Két nap alatt több barátságos emberrel találkoztunk itt, és több pozitív élmény ért minket, mint a korábbi napokban összesen. Porto zegzugos utcácskái, finom borai, kedves lakói és a franceshina örökre belopta magát a szívünkbe. Az utolsó nap hajnalán a vonaton megbeszéltem magammal, hogy Porto városába egészen biztosan visszatérek még. A repülőnk kora este indult, ezért tettünk még egy kitérőt a part felé Faro-ban, hogy elbúcsúzhassunk az óceántól.

Köszönjük Portugália! Csodás élményekkel lettünk gazdagabbak.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s