Rengeteg idő telt el az utazás és a beszámoló első része óta, de sajnos sokkal kevesebb időm van a blogolásra, mint szeretném. Ez remélhetőleg változni fog, de addig is, íme az utazás második fele…
LISSZABON
Szóval ott tartottam, hogy az utolsó pillanatban ugrottunk fel a Lisszabonba tartó kora reggeli vonat utolsó kocsijára két kilötyögtetett kávéval, kissé csapzottan és kialvatlanul az előző esti borbárban eltöltött kellemes este és a hostel vékony falai miatt. Mire a vonat elejére értünk – ahová a jegyünk szólt -, rájöttünk, hogy kár volt a cécó a reggelivel és a kávéval, mert Portugáliában (Magyarországgal ellentétben) tartozik büfékocsi is a belföldi vonatszerelvényekhez. A kávé minősége és íze sajnos erősen kifogásolható, de ez nem kizárólag a vonatbüfé gyengesége volt. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor ittunk jó vagy akár közepes minőségű kávét a 10 nap alatt. Pedig higgyétek el koffeinfüggőségünk bőven adott lehetőséget a portugáloknak egy jó fajta fekete elkészítésére. Na sebaj, őket másért szeretjük 🙂
Lisszabon felé döcögve próbáltunk szállást foglalni, de sajnos a wifi nagyon gyenge volt (a roaming díjak akkor még éltek és virultak), ezért úgy döntöttünk, hogy érkezés után keresünk majd valamit. Bár megfogadtuk, hogy ‘csakhelyiétterembeneszünk’ és ‘semmigyorskaja!’ a vonatról leszállva az éhes, szállást és wifit vadászó utazók szeme akarva akaratlanul megakadt az út túloldalán magasló Vasco da Gama bevásárlóközponton. Másfél óra múlva tele hassal, lefoglalt szállással, útvonaltervvel robogtunk a belváros felé. Ahogy a felszínre értünk a metrómegállóból rájöttünk, hogy az a pár mobil képernyőkép amit a térképről készítettünk nem lesz elég, papír és offline térkép nincs, elő azzal a mobilnettel. A kis utcákon tekeregve a következő párbeszéd hangzott el közöttünk (amellett, hogy “megsülök” és “leszakad a lábam”)
– Mennyi bezárt üzlethelyiség van itt! Milyen nyugis ahhoz képest, hogy a központban van!
– Igen, de szerencsére van néhány étterem. Nézd az milyen cuki!
– Jaja, na majd ide eljövünk…
– Oké akkor itt balra és ez már a hostel utcája
Hostelbe be, checkin, wifikód, szoba elfoglal, nyári gönc fel, irány a város.
Néhány órával később hulla fáradtan hazafelé baktatva:
– Nézd már itt sokkal több étterem van, ezeket nem is láttam.
– Tényleg! Micsoda élet van itt! Amúgy hol lehet a bulinegyed?
– Nem tudom. Ez már a hostel utcája itt balra, igaz?
– Igee B*ZDMEEEEG EZ MI?!
A spontán utazások előnye pont az, ami néha a hátránya is. Nincs időd vagy nem is akarod megtervezni a legapróbb részletekig, emiatt gyakrabban érnek meglepetések, mint egy alaposan leszervezett útnál. Nálunk a városnegyedek megismerése és a szállásfoglalás is apró részletnek számított. Így történhetett, hogy ott álltunk Bairro Alto, a lisszaboni bulinegyed kellős közepén éjfélkor az előttünk álló ordibáló, részeg tömeg látványától ledermedve. Aki ismer minket, az pontosan tudja, hogy ritkán mondunk nemet egy jó sörre és/vagy bulira, de ez az este nem erről szólt. De mégis hogyan kerülhette el a figyelmünket ez a rengeteg bár és disco? Hiszen itt sétáltunk végig fényes nappal! Ezekkel a gondolatokkal vonszoltuk el magunkat az utca végén lévő hostelbe, ahol a zuhanyzás közbeni ének és tánc új értelmet nyert a fürdőszoba és a szomszédos szórakozóhely közötti falban tátongó óriási lyuknak köszönhetően. Faroban már sejtettük, de Lisszabonban egyértelművé vált, hogy a régi bérházak nem mindenhol jelentenek vastag, masszív falakat. Szerencsére mindketten fesztiválokon, sátorozós kirándulásokon edzett jó alvók vagyunk, így a mélynyomót nem kímélő szomszéd sem fogott ki rajtunk.
– A szálláshely értékeléseit részletesebben átolvassuk legközelebb.
– Oké..
Mély álomba szenderültünk, amit a kora reggel érkező kukásautó tört meg. Szó szerint, ugyanis az üres üvegek összegyűjtésére a hajnali 4-5 közötti időpontot találták a legmegfelelőbbnek.
Reggel séta közben árgus szemekkel kerestük az éjszakai ramazuri nyomait, de úgy tűnt, hogy napfelkeltekor visszahúzódtak sötét kis odúikba. De most komolyan nézzétek meg ezeket a képeket…
Gasztro
Életem eddigi legfinomabb halvacsoráját leszámítva nem ettem túl sok ízletes ételt az utazás alatt, pedig én tényleg igyekeztem. Ha ott élnék mégis piszok nagy bajban lennék a plusz kilókkal, ugyanis a péksütemények valami mennyeiek.
Ellátogattunk Belém városrészbe, ahol az eredeti, híres Pastel de Belém süteményt készítik, de akkora sor állt a cukrászda előtt, hogy úgy döntöttünk megteszi nekünk a bárhol kapható utánzat, a pastel de nata is.
Reggeli: A Padaria Portuguesa számos étteremmel rendelkező lánc, gyors, friss, finom és a menü verhetetlen árban van.
Ebéd: a belvárostól kissé távolabb igazi kincsekre bukkanhatunk. Klasszikus helyi vendéglőkre ízletes halételekkel, friss salátával és persze az elmaradhatatlan portugál sörökkel. Sagres vagy Super Bock? Nekünk mindkettő nagyon ízlett!
Vacsora: Lisszabon legrégebbi városnegyedében, Alfamában található hangulatos kis éttermeknél, azaz a fadoknál jobb vacsorahelyszínt aligha találhat az éhes utazó. Mindenki kedvére válogathat a nagyobb, élő zenés és a kisebb, nyugodtabb vendéglők között.
Szakértői nem vagyunk ugyan, de szeretjük a finom borokat. Ahogyan azt vártuk, a portói bor hazája nem hagyott minket cserben. Bátran kérjétek a ház borát, nekünk mindenhol nagyon ízlett.
Szórakozás
Két szó: Bairro Alto. Ha pedig fontos, hogy a szálláshely az éjszakai élet középpontjában legyen, vagy nem szerettek csendben aludni, akkor ajánlom a Dias e Dominguez hostelt. Minden egyéb esetben kerüljétek el.
Látnivalók
A városi sétát érdemes az alsó városrészben, a Tejo folyó partján található hatalmas Praça do Comércio, azaz a Kereskedelem térről indítani, majd a csodaszép Arco da Rua Augusta alatt áthaladva végigsétálni Lisszabon Váci utcáján, egészen a Rossio térig.
1755-ben egy pusztító erejű földrengés a várost szinte a földdé tette egyenlővé. Az épületek nagy része óriási károkat szenvedett. Ennek a katasztrófának az egyik ikonikus jelképe a Carmo templom és archeológiai múzeum. A térre ahol a templom található a különleges Santa Justa felvonóval is feljuthatunk.
Alfama, az óváros zegzugos utcácskáin sétálva a Szent György várba (Castelo de São Jorge) való feljutás legfárasztóbb módját választottunk, jutalmunk azonban nem maradt el: csodálatos panoráma tárult elénk. A tökéletességet azonban a kapu előtt kígyózó sor és a szerintünk indokolatlan belépőjegy csorbította egy picurkát.
Lisszabon Belém városrésze is bővelkedik látnivalókban. Legegyszerűbben a belvárosból induló helyi buszjáratok valamelyikével juthatunk el ide. A Padrão dos Descobrimentos a nagy földrajzi felfedezések korának állít emlékművet, melynek elején Tengerész Henrik portugál herceg látható. A városrész nevezetességei közül kiemelkedik a Szent Jeromos Kolostor, a Belém Torony és a Pasteis de Belém.
- Mosteiro dos Jerónimos
SINTRA
40 perces vonatút a belvárosi Rossio pályaudvarról meseországba. A káprázatos kastélyok és villák a portugál királyok és nemesek kedvelt nyári székhelye volt. Energiaszinttől és pénztől függően fél vagy egy napos kirándulás. Energia akkor kell ha gyalog vágsz neki a túrának, pénz meg ha autóval, lovaskocsival vagy egyéb nem általad működtetett közlekedési eszközzel szeretnél feljutni a kastélyokhoz. Nekünk egyikből sem volt sem túl sok, köszönhetően az előző esti ‘csakegysörnek’.
Másnaposan és kialvatlanul vágtunk neki a túrának egymást – vagyis inkább csak engem – támogatva. Bevettük a várat és hősként tértünk vissza a fővárosba.
Lisszabon összességében jó élmény volt, de nem biztos, hogy újra visszamennék. Kissé kopárnak, zsúfoltnak és személytelennek találtam. Szerencsére Porto kárpótolt minket…
travellerblog 
Vélemény, hozzászólás?